Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olyan szépek...(idézetek,versek)

Képtalálat a következőre: „szív”
"Olyan vagy, mint a nap. Akárhányszor feltűnsz boldoggá teszel "

"Szeretnék könnycsepp lenni,szemedben megszületni,végigfolyni arcodon,s meghalni az ajkadon"  

"Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek."

"Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.                                              Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged"

"Egy tanács...vigyázz magadra. 
Egy kérés...ne változz meg. 
Egy kívánság...ne felejts el. 
Egy hazugság...nem szeretlek. 
És egy igazság...borzasztóan 
 hiányzol!"



Belenéztem varázslatos szemeidbe,
Most már tudom, miért jöttem e földre:
A világnak Te vagy a legértékesebb kincse.
Többet jelentesz nekem, mint ezernyi erdő,
Több hatalmas óceán, milliónyi virágzó virág,
Te élteted a szerelem himnuszának ritmusát.
Két szív, két pár szem, két lélek,
Egymástól bármilyen távol is vannak:
Szerelmük egy.

Bőrödnek illata, arcocskádnak gyönyörű mosolya,
Lelkemnek kiolthatatlan, őrző lángja,
Mint öreg fa törzsén egy fészket rakó cinege családocska.
Bennem él szavaidnak hullámzó ritmusa,
Szemednek csodálatos csillogása:
Te nem vagy más, mint az ég ajándéka!
Két szív, két pár szem, két lélek,
Tőlem bármilyen távol is vagy:
Érzem jelenléted.

Mikor esik az eső és fúj a szél,
Amikor közeledik a félelmetes, rettenetes tél:
Ha Te mellettem vagy, minden életre kél!
Minden életre kél és ünneplik a Te neved,
Szabadon engedted fogságban tartott lelkemet,
Elraboltad gyorsabban lüktető szívemet!
Két szív, két pár szem, két lélek,
Tőled bármilyen messze is vagyok:
Minden este hallhatom a hangod!

Istenek istennője, szívemnek rabul ejtője,
Embereknek és minden más földi létnek képviselője:
Te vagy magának a szépségnek a megtestesítője!
Bölcsességed és tudásod sok filozófust elcsodálkoztatna,
Mindez szépségeddel párosulva:
Egy ilyen csodálatos lány minden ember álma!
Két szív, két pár szem, két lélek,
Most már mindent értek:
Szeretlek Téged!

Az álmoknak halk, sík mezein,
Érintetlen buckáin tapostam a kiszáradt füvet,
Láttam a lélekben megtört, gyászoló menetet.
Láttam viharokat, háborgó óceánt,
Azt, hogy lengették a feltámadás, új élet zászlaját,
És láttam Néró lángoló városát!
Szerelem és mély vágy,
Sík alföld, s néhány hegyhát:
Egyszer mindenki megtalálja a Párját!

Bejártam a Dunántúl fenséges tájait,
Végigszagolgattam tündöklő virágait,
Átkaroltam álmaim, és a Te álmaid.
Megfogtam kezed, és szárnyaltunk a föld felett,
Minket néztek a pirinyó emberek,
Mondták: "De hát ez, hogy lehet!"
Szerelem és mély vágy,
Domborzat, s néhány kisebb gát:
Fejtsd meg egy ember elfojtott álmát!

Együtt sétáltunk a boldogság Zöld Parkjában,
A karodat szorító órán megállt az idő,
Szétoszlott minden sötét felhő.
Tündökölt a nap, csak néztem gyönyörű arcodat,
Felénk jött egy kisebb, szeles sugallat:
Ekkor újra hallottam bársonyos hangodat.
Szerelem és mély vágy,
Egy Park, s sok szerelmes pár:
Bárcsak eltűnne örökre a Valóság!

Mindig egymás mellett lehetnénk,
Örökre foghatnánk egymás két kezét,
Megadhatnánk egymásnak az életünk értelmét!
Egy csodálatos jövő állna előttünk,
Nem kellene a boldogságért küzdenünk,
Minden fájdalmat elviselne szerelmünk!
Szerelem és mély vágy,
Tisztelet és a bennünk rejlő boldogság:
Szeretlek, és ez az igazság!

Hát most itt állok ezen a helyen,
A mező csendes és kietlen,
Az Álom és a Valóság fegyverben.
Széttárom karjaim, s csak Téged várlak,
Mutassuk meg ketten a világnak,
Életben vagy halálban, örökre együtt vagyunk!
Két szív, két pár szem, két lélek,
Álmokra szükség van, a Valóságtól nem félek:
Egy a lényeg:
Nagyon szeretlek Téged!



Add a kezed, és fogom majd, ha bármitől is félsz,
ölelj át, vigasztallak, ha többé már nem remélsz,
bújj hozzám, felmelegítelek, ha nagyon fázol,
mosolyogj rám, s bátorítalak, ha tétovázol,
csókolj meg és suttogd a fülembe, hogy szeretlek,
és ha menni akarsz, akkor utadra engedlek.



 

Ha megkérdeznéd Tőlem,
mit érzek én Érted,
hozzád bújva annyit szolnék:
Te vagy nekem a minden!

Elég időt töltöttünk mi együtt
ahhoz, hogy kimondhassam,
úgy érzem, mintha ismerném
akár már az első lépted.

Kezed fogva, hozzád bújva
ígéretet tettem
édesapádhoz szólva,
hogy vigyázok rád, ameddig élek.

Nem lehet már melletted,
de talán engem küldött hozzád Ő,
hogy vigyázzak rád s szeresselek,
ameddig életünk vége el nem jön!


Képtalálat a következőre: „szív”
 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.