Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szösszenet egy szomorú lány naplójából(1)

Miért van az, hogy a problémáim semmibe veszik és nevetnek rajtuk azok akikben megbízok és elmondok nekik mindent? De én bezzeg mindig megértem őket és próbálok segíteni rajtuk.
Miért nem ért meg senki?
Miért tartják poénnak a gondjaim?

Egy "gyereknek" miért nem lehet problémája?
Miért csak egy felnőttnek?
Mert a gyerek az egy gyerek?
És ha kiközösítik csak nem mondja el senkinek se? Vagy gondok vannak a családjában belül?

Bárcsak lenne egy olyan ember akinek elmondhatnák bármit is úgy, hogy nem veszi semmibe és nem szól le ezért és megértene.
Jobban járok ha magamba tartom és egész nap boldognak tűnök és este álomba sírom magam.

Lehet, hogy nappal elfelejtek minden bajt és jól érzem magam de mikor egyedül vagyok minden eszembe jut és egyszerre tör ki belőlem.
Engem úgy ismernek, hogy mindig boldog vagyok de nem tudhatják belül mit érzek.. de tudhatnák csak nem mondom el, tudom, hogy lenéznének e-miatt.

Akartam már vágni magam de tudom kiközösítenének.
Sokszor gondolkodom azon, valójában ki is vagyok vagy egyáltalán miért is vagyok?
Miért pont én?
Miért?
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.